Úgy döntöttünk ilyen körülmények között nem maradunk tovább itt! Nekem küldetésem van, nem halhatok meg Indiában! Az a baj hogy nem tudhatja az ember mit fognak még itt csinálni, de én ezt már nem is akarom megvárni. Ha egyszer lezárják a reptereket akkor nincs visszaút. Elindítottuk a folyamatot a hazatéréssel kapcsolatban, remélem a cégnél átérzik miről van szó és összekapják magukat. Mindezeken túl India szép hely, érdemes ellátogatni ide, csak ne Mumbai-al kezdjétek! Ma volt még egy kis paránk, a kontinens vezére annyira fosott hogy rávette magát hogy beszedi az itt beszerzett gyógyszert éhgyomorra. Fél órán belül olyan allergiás reakciója lett hogy azt hittem megpusztul, tiszta vörös volt, bedagadtak a végtagjai, alig látott. Azonnal rikk, go a dokihoz, itt kis várakozás, mert azért megiscsak, jelzem Ati már majdnem elájult, de hiába magyaráztam a parasztoknak. Kapott egy injectiont vénásan, na ettől jobban lett vagy 1 óra múlva, de még szédült mint állat. Vagy egy napja nem evett semmit, mert mindent kifosott, beletömtem a búrájába egy csokit, meg jó magyar kolbászt, ez a gyógyír, segített is! Most várunk és remélünk!

A hét eleje elég sima volt, buszozás, vonatozás és persze kemény munka! Kedden este viszont mielőtt elindultam volna valami történt! Mumbaiba 8 bombát robbantottak a West Realway-en és az állomások közelében, 200-an meghaltak, 400-an megsebesültek!! Huh de necc, mi lehet Atival, neki ezen a vonaton kell lennie! Telefonok persze nem működtek, nem bírtam elérni, nagyidegbe haza indultam a TCS busszal, ami állítólag safe. Két és fél órát utaztam haza, szinte csak kipufogó gázt lélegeztem be, kibebaszottul hányingerem is lett! Út közben az emberek verték a busz oldalát és üvöltöztek, félelmetes volt! Elértem a vezért, túlórázott így nem arra a vonatra szállt, megúsztuk! 5 millióan voltak azon az állomáson ahol várt a vonatra, 1 órát töltött taxi kereséssel amivel hazahozathatta fehér seggét 5 óra utazással. Én sem találtam rikket, így 1 km-t gyalogoltam haza egy nagyon lepusztult részen keresztül bokáig a fekáliában, és még az eső is nyakon kapott. Ez már kurvára nem volt vicces! Itthon láttam csak igazán mi történt, próbáltam az otthoniakat értesíteni h egyenlőre jól vagyunk, no para, sikerült is szépen lassan.

Péntek este János pajtással a reptéren találkoztunk. Apróbb időhiánnyal szenvedve becsekkoltunk, aztán rohanás mert már a checkinnél közölték velünk hogy elkezdték a beszállítást. No para, János tudta mit csinálunk, ez a légitársaság fapad, és mindig késik, és igaza is volt! A gépen ülve még vagy ¾ órát hesszeltünk valami VIP utasokra várva, nem volt olyan vicces. Kajálás a repülőn, majd próbáltunk pihenni a keskeny helyünkön, ami nem nagyon jött össze mivel mind a ketten hatalmasak vagyunk!;) Persze azért a légikisasszonyokról sem vettük le a szemünket, hisz szemünk a pályán! Megérkezve egy haver taxis várt minket egy Ambassadorral, kajak kis gép volt, bőr ülés meg minden, sokba is kostált, jól átbasztak. János lakótársának a nagybácsikájánál szereztünk szállást, hihetetlen házak volt Trivandrumban, kedves volt mindenki. Reggel 9-kor keltettek minket, nagyon jót aludtunk, teljesen kipihentem magam. Megkóstoltuk a tipikus Kerala reggelit, ami kókuszos rizs, borsó pörkölt meg mangó volt, jól esett már ilyet enni! Jött a család egy ismerőse értünk, és ledobott minket Kovalam beachre, közben kiraktuk Justin John házigazdánkat félúton mert egy megemlékezést szervezett elhunyt barátjának. A tengerpart hihetetlen volt, semmi eső, egész nap sütött a nap, nem volt tömeg, semmi mocsok, beton utak, össze sem hasonlítható Mumbaial. Az egész délutánt itt töltöttük, vásárolgattunk, élveztük a táj adta szépségeket! Ebédre friss halat és rákot ettünk a tengerpart közvetlen közelében, naggyon fincsi volt! Láttunk szemrevaló fehér lányokat is, megtudakoltuk hogyért lehet kipróbálni a híres masszázst. A szolgáltatások között szerepelt frissítő, ellazító és persze szex masszázs is! Fogtunk egy buszt, és azzal mentünk vissza a városba, mert a tag nem ért rá egész nap. Megnéztük az East Fortot, ami itt vmi nevezetesség, hát nem tom, egy nagy fehér fal az egész, semmi extra. Vele szemben volt viszont egy szép hindu templom, sajnos nem engedtek be minket, mert kiszúrták hogy nem vagyunk hinduk!J Itt felvett minket a tag, elmentünk Johnért aki ezek után elvitt minket a halotti torra. Nagyon kemény volt, csak férfi állatok voltak, és úgy berúgtak hogy kettéállt a szemük. Rossz Brendit iszik itt mindenki szódával, pfujj de szar volt. Este még vettünk az öregnek piát, hisz mégis csak náluk lakunk, ezt be is töltötték Jánossal, az öreg olyan készre vágta magát hogy alig bírt menni!J A házban nem tudom mennyien laktak, de elég sokan volt két kisgyerek is, elég aktívak voltak. Vasárnap a Ponmudi hegyet néztük meg ami 100 km-re volt Trivandrumtól. Egy maruti-szuzukival mentunk 6-an, képzelhetitek milyen volt, nem egyszerűek ezek az arcok itt. Fenn elmondhatatlanul szép kilátás várt minket, tiszta hegyi levegő, hihetetlen táj, gyönyörű volt. Amolyan igazi gondolkozós hely, ahol kiürítheti az ember a fejét. Útban a reptérre még ettünk csirkét meg riszt, kellett is az útra. Az volt az érdekes hogy kézzel kellett mindent enni egész ittlétünk alatt a mocskos kezünkkel, érdekes élmény. Trivandrum Kerala államban van, itt az emberek nagy része katolikus, és a férfik a szoknyaszerű lungi-ban járnak. Feledhetetlen hétvége volt, és még a repülőnk se késett hazafelé. Itthon Ati már nagyon várt minket, a jókedvre való tekintettel elmentünk Pizza Hutba, huh alig birtam megenni egy átlagos pizzát annyira összeszűkült itt a gyomrom, de legyűrtem!J Ati említette hogy szinte egész nap minden zárva volt, kiderült hogy lázadást szerveztek és mindenki bevolt szarva. Estére már kinyitottak, mi nem sokat érzékeltünk belőle szerencsére.

A mai napot 11-kor kezdtük az orvosnál a venezuelai lányok segítségével. A körülmények nem voltak olyan gázosak, sokat se vártunk a lányok miatt. Kaptunk pár sárga meg zöld bogyót a fiók mélyéről, meg receptet hogy ez majd segít, hát kíváncsi leszek! Beadattuk az elmaradt oltást is, meg is borított picit délutánra, csak úgy pislogtam a melóba. Ati nem ment ma se dolgozni a local train hiányosságai jóvoltából. Bretik letöltötte a büntetését, így ma elhagyta az országot, be cool man! Este kipróbáltam a szálló úszómedencéjét, jól esett a kis testmozgás, lehet rendszeresíteni is fogom. Holnap este Jánossal birtoka vesszük Trivandrumot  a hétvégére, majd vasárnap este érkezünk remélhetőleg! Addig is, ne csak nagyok legyetek hanem hatalmasak!;)

Egy újabb kemény nap elébe néztünk. The monsun is still here! Így még egy nap itthpnlétre voltunk kárhoztatva. Amit más körülmények között jutalmaztam is volna, na de itt, dög unalom. Nem tudunk kilépni se a szállóból az eső miatt, így csak pihizgettünk, megnéztünk vagy 3 filmet (nah nem olyat), János nagy örömére, ki a szép hölgyemények láttán delíriumban lebegett mellettünk, na persze minket sem hagyott hidegen!J Mázlista hamarosan hazatér a kánaánba, reszkessetek!J A nap végére teljesen kikészültünk a semmittevéstől! Ez, ez, ez… nem valami jóó! János aztán olyan 6 felé nekivágott a hazaútnak, és elhagyta a bázist. Mi Atival kitámadtunk a közeli piacszerűségre, még sosem jártunk arra. Találtunk egy medical shopot is, nosza Atinak be is szereztük az első indiai szert, nade nem akármilyet, speckós növényi kotyvalékos hajnövesztőt! Tiszta Jimmi lesz amire hazatérünk!J First mission completed!

János késő este érkezett kicsiny otthonunkba. Már éppen az álommanók készültek csillámport szórni a szemembe, amikor halk kopogás törte meg a csendet. Igen, itt van a nagy fehér vándor! Elmesélte kalandos útját Hyderabadba, a sziszegő szappanos pancsizásait, milyen 3 napot tölteni egy ruhában, és hogy jutott ki a reptérre motorral mámoros állapotban. Na és persze bemutatta az út során szerzett Isteneit. Mert ugyebár indiában Isten boltok is vannak!J Reggel arra ébredtem hogy rögtön lefosom a bokám, mit mondjak nem volt kellemes érzés.L Kb. 1 órán keresztül feküdtem az ágyban olyan pózban mint egy magzat a méhben, mire összebírtam magam szedni. Erre mi várt odakinn, hát eljött az igazi monszun és megmutatta magát, térdig érő víz hömpölygött az utcákon, leállították a vasutat és a buszjáratokat, nagyon kemény volt. Így kénytelenek voltunk a napot otthon tölteni, nekem jól is esett a rosszullétem miatt. Délután csirkés falatozást csaptunk a hotel éttermében, itt kb. minden kétszerese a normál áraknak, de hát nem mehettünk csónakázni. Többféle fél adag csirkéket kértünk, de a számlánál kiderült hogy egész adagot számláztak ki, közölték ők nem szervíroznak fél adagot, és amit ettünk egész volt, csak ezt elfeledték mondani, no problem, kaptunk discountot!J Nagy gond akadt, elfogyott a kenyér, nincs édesség, mi legyen! Ati bevállalta és dacolva az árral kiment a boltba, közben az indiánok összeálltak neki egy fotóra a folyó közepén, nagyon kemény fehér madár ez az Ati! Este megtekintettük a Sorted című filmet, sörözéssel egybekötve. Német-Olasz meccset is megnéztük félszemmel, fél 3ra lett vége, de megérte!

Korai kelés, nem volt kedvem munkába menni. Kinéztem az ablakon, az utcán 20 cm magasságban víz folyt. Viszonylag kevés úszkálás után találtunk Bretikkel egy riket, ami kitett a sarkon ahol a busz lassít, mivel nincs buszmegállója, ő pedig ment tova munkahelyáre.

A buszozás kemény volt, egy helyen nem is tudom mi öntött ki de egy folyó folyt át az úton, a buszt felig ellepte, úgy gázoltunk át rajta, nem volt egyszerű! Ma mázlim volt, Mani munkatársam nem tudott bejönni az eső miatt, így élvezhettem a gép adta lehetőségeket. Ma korán leléptem, Carla jött erre riksával, én meg csatlakoztam, jó kis út volt a fullos forgalomban. Tudni kell hogy itt ha esik az eső, akkor mindig dugó van. Na meg persze minden felé félbehagyott útszakaszok, és kráter méretű lyukak teszik izgalmasabbá az utazó mindennapi életét. Atinak ma bejelentették lehet Pune-ba kell mennie, mert a csoportja oda move-ol, de remélem nem, mert akkor egyedül maradok! János barátunk Hyderabadba utazott hétvégére, de a vissza érkező gépét törölték az eső miatt, szal ma érkezik, és az estét nálunk tölti.  

Késői kelés megint, de egy ilyen hét után nem is csoda! Három óra felé összeszedtük Gabit, meg új lakótársát Sonnyát, aki Romániából érkezett, és elindultunk Carlajékhoz! Az eső egész reggeltől esett megállás nélkül, rettenetes. A riksással is akadt egy kis gondunk, nem egészen oda érkeztünk ahová kellett volna, de egy kis sétával megoldottuk. Carlajéknál pár újabb embert is megismertünk, a kaja mennyei volt! Tészta volt, paradicsomos alappal, meg pipi husi! Fincsi mi? Aztán a meglepetést a csoki darabokkal teli jégkrém jelképezte, szuper volt! Egy óra csevely után léptünk haza, páran pedig a mozi felé vették az irányt! Hihetetlen, még mindig esik! WB aktuális meccsének követése volt étlapon, meg a S.W.A.T. filmet is sikerült megnézni az HBO-n.